Mi kell a nőnek?
Mitől is jó egy kapcsolat?
Mitől marad meg egy kapcsolat jó egy életen át?
egyik kérdésre sincs jó válasz, nem is lehet, mert minden eset más.
Ugyanakkor mégis van valami közös bennük, hiszen mi emberek ugyanúgy működünk, évezredek óta ismételjük magunkat, ugyanazokat a hibákat számtalanszor elkövetve sose tanulva belőle.
Ez igaz akár társadalmi szinten akár kapcsolatszinten.
Azt gondoljuk különlegesek vagyunk, hogy nálunk másképp lesz, pedig nem.
Lehetnek kivételek, amikor valóban valaki megtalálja az igazi társát, de ze nagyon ritka. Egyszerűen nem vagyunk eléggé nyitottak a kereséshez.
De főleg megalkuvók vagyunk, és nem is hisszük, hogy megtaláljuk a társunkat. Megalkuszunk olyan kapcsolatokban, ami kényelmes, ami valamilyen szinten jó, aztán megszokássá válik akár a rossz is, közben lehetség társakat engedünk elmenni magunk mellett mert félünk a változástól, félünk a kudarctól. Pedig minden nem közelebb visz az igenhez.
Kicsit elkalandoztam...
Szóval kapcsolatok minősége, tartóssága.
Tapasztalat, hogy a nőnek fogalma sincs mit szeretne de azt nagyon jól tudja hogy mit nem.
Az emberek általában a könyen elérhetőt nem értékelik, hiába jobb szebb csodálatosabb a nehezen elérhetőnél, nekünk az kell ami nem lehet.
Hiszen ettől érdekes, ha megvan és könnyen megvan akkor nincs miért küzdenünk, akkor kideül, hogy nincs mivel eltakarnunk létünk értelmetlenségét azaz nincs célunk.
Épp ezért mindig kell egy cél, meghódítani, megküzdeni az ellenfelekkel, problémát találni és megoldani, majd újabbat generálni.
Ez kell a nőnek, kihívás, izgalom, játék, hogy érezze megküzdött érted. Ha félvállról veszik "megalázzák", levegőnek nézik akkor odavan és gyötrődik és kapar.
Amikor olyasvalakivel találkozik akiben biztos, aki mindent megad első szóra, aki figyelmes, az unalmas, az barát, az jó ember, az meg van azért nem kell szenvedni, nincs cél...
A hosszú kapcsolatok lényege, hogy mindig legyen egy közös cél ami lefoglal, amiért érdemes küzdeni, ami "értelmet" ad a létnek...
Egy házasság, lakás vásárlás, felújítás, építés, egy gyerek felnevelése, egy csábító kollegina, valami, akármi ami leköti a figyemünk erőnk, amit el lehet érni, meg lehet oldani.
ezzel együtt megalkotjuk a magunk kis küzdelmeit, kizárva a harmónikus, nyugodt boldog életet, mert az állandó elégedetlenségünk által hajtva, végig harcoljuk, küzdjük az életünket míg bírjuk.
Az embernek nem elég, nem jó ami van, mindig mást többet akar.
Egy ember anyaiakkal kielégíteni nem lhet, csak ideig óráig motívál az új ékszer, új autó, új lakás, több pénz.
Legjobban a kapcsolatokban lehet motíválni az embert, hogy azt érezzen nem elég jó, hogy ő nem felel meg szinte sose, és akkor kaparni, kapaszkodni fog, hogy elérje. Persze kellenek szép pillanatok, mikor úgy érzi, hogy igen megéri, amibe tud kapaszkodni, hogy érdemes csinálni, mert van remény. Ha elérte a célját akkor unalmassá válik.
Nők belemennek kapcsolatokba olyan férfival akivel nem tudnak együtt élni, majd elkezdik megformálni, ha nem sikerül akkor boldogtalanok és senki nem érti miért vannak még együtt... Na miért? ugye tudjuk? a célért
De ha sikerülne átformálni és összecsiszolódni akkor onnantól kezdve ismert és unalmas pasivá válik, kiszámítható, kedves de unalmas, lecserélhető az újabb célra.
Ilyankor lesz vége a kapcsolatoknak, ilyenkor lép be a 3. mert ugyanakkor változtani is félünk.
szóval a hosszú izgalmas kapcsolat titka a küzdelem és hogy sose adjuk fel önmgunk.
Az emberek nem akarják, hogy segítsünk nekik, bár úgy tűnik, de nem igénylik. Hagyjuk őket megdolgozni, megküzdeni az eredményekért, mert különben nem értékelik és ez így van a kapcsolatokban is.
