Megtörtént :)
végre sikerült átlépnem a lustaságomon és ezzel a bloggal valamit én is hozzá teszek az irdatlan adathalmazhoz az interneten.
Eddig csak elvettem, használtam, letöltöttem kikerestem.
Nem állítom, hogy ez bárkinek is a hasznára lenne, de sose mondd, hogy sose.
Tudom kicsit pesszimistára sikeredett a blog leírása, de tudnotok kell hogy alapvetően optimistának tartom magam, emellett racionalista igyekszem lenni és eddig ateista vagyok.
Gondolkodom... pl azon, hogy milyen is legyen a blog, de nem fogom tudni rendben tartani plánem nem az ellején, mert a gondolatok írás közben jönnek és ha nem írom le elszállnak, más gondolatok kiütik őket, persze később visszatérhetnek, de az még sem lesz ugyanaz, más környezetben.
Ha már ezt a címet választottam akkor a témával kapcsolatban:
Az élet értelme... idáig az eredmény 42 - pontosabban? Nos semmi értelme :)
Később persze eljutok oda is, hogy hogyan kaptam ezt az eredményt, de ha rögtön leírom akkor aztán tényleg aztán hova tovább? :))))))))
Kicsit több mint egy éve kezdem foglalkozni a témával, és azthiszem részben a korom, de leginkább egy mondhatni "jelentéktelen" lény távozása miatt.
Eddig is tudtam, hogy minden mi életrekelt el is pusztul, de valahogy sose volt ennyire közvetlen és valós. Idős emberek meghalnak, ez fájdalmas de valahogy mindig azt gondoltam, hogy ez "természetes" és el tudtam helyezni a kis világomban, de ez az eset valahogy megfogott.
Elment egy kutyus. - tudom, tudom, nagyon furán hangzik, föleg azoknak akik nem ismerik a 6 lábúságot.
Érdekes módon a távozásig valahogy ez is olyan természetes volt, hogy kutya, megvan a helye, bosszant, h sétálni kell menni amikor pihennék, hozza a sípoló vackait, hogy dobáljam, szőrös, nyálas, ázottan büdös.
Miután eltávozott kezdem el gondolkodni a kapcsolatunkon, az űrön amit hagyott, azon amit kaptam és amit tanultam tőle és bizony a léten, a időn ami megadatott, és azon hogy van-e értelme egyáltalán az egész létemnek. Ezek a gondolatok azért valahol logikusan követik egymást.
Nagyon kemény időszak volt megtapasztalni az élet törékenységét, a haladóságot magát.
Valahogy az emberiség nem hajlandó ezzel foglalkozni, egyszerűen a társadalmunk és a társadalmi értékeink is úgy vannak felépítve, hogy ez ne is kerüljön a képbe.
3-4 évesen öntudatra ébredünk, iskolába járunk(fontosak a jó jegyek), sportolunk - jó eredmények, egyetemre bejutni, jó állást találni, jó munkásembernek lenni, karriert építeni, feleséget találni, gyermekeket nemzeni, felneveleni azokat hasonó értékekek szerint, városokban élni, nagy autókkal járni, szigetken nyaralni, kertészkedni...
Ez mind mind idő töltés, próbáljuk értelmesen eltölteni az időnket, mert ugye az értékek meghatározzák, h minek van értelme!!!
De tényleg ezeknek van értelme? tényleg van értelme nagy lakást venni és gürizni, azért h törlesszük a részleteket? A munka miatt pedig nem is vagyunk otthon?
Nekem úgy tűnik ez az egész csak kifogás, egyfajta takaró, ami megvéd miket attól, hogy felismerjük, hogy mennyire jelentéktelen is az egyén azaz én(te, ő).
Még a legnagyobb hatalommal bíró és leggazdagabb ember sem több az idő múlásában egyetlen pillantásnál.
Valahogy úgy tűnik, hogy az ember a sors furcsa fintora miatt öntudatra ébredt, lehetőséget kapott haladóságának felismerésére, és erre mit tesz? Igyekszik mindenféle módon eltakarni és elhomályosítani ezt a tényt, próbál jelentéktelen dolgokat fontossá tenni csak hogy ne kelljen saját értelmetlen, véges létével szemben néznie.
Egyszerűen nem tudjuk ezt a terhet elviselni, inkább eltakarjuk a valóst, a nyugat anyagi értékei a kelet pedig vallási értékei mőgé bújva.
Szerintem legegszerűbben akkor látjuk létünk értelmetlenségét, ha belegondolunk mennyire kicsi pont ez egyén és mennyire rövid ideje van. Az egyén kicsi egy társadalomhoz képest és egy társadalom is kicsi a föld bolygón kialakul élőlények szmához képest. Mint ahogy a föld bolygó is egy pötty a legkisebbek közül a galaxisunkban, és a galaxisunk is csak egy kisebb fajta a milliárnyi galaxisból. És a leélhető 70 évünk vicc akár a föld létezésének idejéhez képest.
Ezek után az hogy én mit kapirgálok itt az interneten na ez is teljesen értelmetlen.
Töltöm az időm? próbálok értelmet adni? Nem, nem gondolom, hogy lenne értelme.
Igyekszem úgy eltölteni az időt hogy jól érezzem magam ezalatt.
Mert csak ez számít: az idő és hogy úgy töltsd el, hogy jól érzed magad!!!
Folyt köv. - persze nem ennyire egyszerű ez se, szóval jobban is kifejtem később
Ja és az élet bizony csodálatos, mégha értelmetlen is. :)))
